1. fejezet
Együtt lógunk vagy együtt járunk?
SZEPTEMBER
Nem mindig Colton Callowaybe voltam szerelmes. Először az öccsét, Kyle-t szerettem.
Kyle volt az első igaz szerelmem, az első mindenféle értelemben.
Callowayék mellett nőttem fel. Kyle-lal majdnem egyidősek voltunk, ugyanabban a kórházban születtünk, egymástól kétszobányira, és két nap különbséggel. Legnagyobb bosszúságomra Kyle volt az idősebb. Csak két nappal, de ez elég volt, hogy fejébe szálljon a dicsőség, és könyörtelenül ugrasson miatta. Kisbabaként az ő házukban, egy járókában játszottunk. Megosztoztunk az építőkockákon meg a babákon (hároméves korunkig Kyle ugyanúgy játszott babákkal is, mint én, ami miatt aztán én ugrattam könyörtelenül őt). Együtt tanultunk biciklizni; az én papám tanított mindkettőnket, mivel Mr. Calloway kongresszusi képviselő lévén sokat volt távol. A legjobb barátok voltunk, mielőtt bármi más lett volna köztünk. Azt hiszem, mindenki azt feltételezte, hogy végül egy pár lesz belőlünk.
Nem kifejezetten elrendezték, csak… feltételezték. Az ő apja a feltörekvő kongresszusi képviselő; az én apám a vezérigazgató, a szuper sikeres üzletember. Az ő gyönyörű és tökéletes gyerekeik egy pár lesznek? Hát persze. Tudom, hogy ez nagyképűen hangzik, de egyszerűen ez az igazság. Nyilván nem vagyok tökéletes. Vannak hibáim. Eléggé széles a csípőm a magasságomhoz képest, és a mellem túl nagy az alkatomhoz, de kit érdekel? Tudom, hogy nézek ki, de esküszöm, nem vagyok miatta beképzelt.
Tizedikes korunkig nem is voltunk tisztában ezekkel az elvárásokkal. Addig barátok voltunk, a legjobb barátok, de csak barátok. Én sosem voltam fiúzós típus. Először is az én konzervatív apám nem is engedte volna, és tizenhat éves koromig úgysem randizhattam. És aztán, az „édes tizenhat éves” szülinapom után egy héttel Jason Dorsey randira hívott. Jason volt a második helyezett Kyle után a tökéletességi versenyben. Ő szőke volt, míg Kyle hollófekete, izmos, testépítő alkat Kyle karcsú, nagymacskára emlékeztető kecsessége mellett, és Jason nem volt annyira eszes, sem elbűvölő, mint Kyle, de lehet, hogy csak elfogult voltam.
Egy percig sem haboztam, amikor Jason megkérdezte, meghívhat-e vacsorára. Azt gondoltam, naná! Nagyjából minden lány az iskolában arról ábrándozott, hogy Jason vagy Kyle randira hívja őket, én pedig Kyle legjobb barátja voltam, és randira készültem Jasonnel. A szekrényemnél tette fel a nagy kérdést, ami mindig forgalmas hely volt, úgyhogy mindenki tudott róla. Mindenki szemtanúja volt, és meg kell, hogy mondjam, nagyon féltékenyek voltak.
Kyle-lal a feltuningolt Camarójánál találkoztam a hatodik óra után, mint mindig, és csikorgó gumikkal indultunk el. Kyle szeretett úgy hajtani, mintha autós üldözésben venne részt, de jól vezetett, úgyhogy sosem féltem mellette. A papája gondoskodott arról, hogy Kyle egy valódi FBI-ügynöktől kapjon leckéket defenzív vezetésből, úgyhogy le tudta hagyni a legtöbb helyi zsarut.
– Képzeld csak – mondtam izgatottan, amint Kyle szélesen driftelt balra, a hazafelé vezető földútra kanyarodva. Fél szemöldökét felvonva kérdőn nézett rám, úgyhogy megragadtam a bicepszét, és izgatottan sikkantottam: – Jason Dorsey randira hívott! Elvisz vacsorázni ma este!
Ez is tetszeni fog!
Kyle majdnem lehajtott az útról. Beletaposott a fékbe, amitől az autó oldalra farolt a földúton. Felém fordult, egyik karját a bőrülésem támláján nyugtatva, és izzó tekintettel kérdezte:
– Mit mondtál? – Dühösnek tűnt, ami megzavart. – Mert megesküdtem volna, hogy azt mondod, Jason randira hívott.
Haragjától és tekintetétől elakadt a lélegzetem.
– Én… randira hívott? – Ijedt és zavarodott válaszom inkább kérdésnek hangzott. – Értem… értem jön hétre. A Brann’sba megyünk. De miért viselkedsz ilyen furán?
– Hogy miért…? – Kyle félbehagyta a mondandóját, és összeszorította az állkapcsát. Aztán megdörgölte a kezével az arcát. – Nell, nem randizhatsz Jasonnel.
– Miért nem?
Most, hogy túl voltam a megdöbbenésen Kyle hirtelen haragja miatt, megbántott voltam, minden eddiginél zavarodottabb, és kezdtem méregbe gurulni.
– Jason helyes és jó fej. Ő a legjobb barátod, akkor mi a baj vele? Úgy örülök neki, Kyle! Vagy legalábbis örültem. Még sosem hívott randira senki, és most, hogy már betöltöttem a tizenhatot, végre megengedik, hogy randizzak, te meg dühös vagy. Nem értem. Inkább velem kellene örülnöd.
Kyle arca összerándult, és néztem, amint vagy fél tucat érzelem hullámzik át csinos vonásain. Kinyitotta a száját, aztán újból becsukta. Végül elmorzsolt egy káromkodást, kicsapta a kocsi ajtaját, kiugrott a Camaróból, és elcsörtetett Mr. Ennis gabonaföldjén át.
Nem tudtam, mit tegyek. Egyre jobban összezavarodtam. Mielőtt Kyle elviharzott volna, úgy tűnt, mintha féltékeny lenne. Lehetséges, hogy féltékeny? Akkor miért nem hívott ő randira? Kibontottam a lófarkamat, aztán újra összefogtam. Az agyamban olyan gyorsan forogtak a kerekek, hogy alig jutottam lélegzethez.
Kyle? Mindent együtt csináltunk. Mindent. Mindennap együtt ebédeltünk. Túráztunk és piknikeztünk, hosszú biciklitúrákat tettünk, amelyek fagyizással végződtek a Dairy Queenben. Kislisszantunk a papája havi politikai estélyeiről, s az elcsent bort iszogattuk a házunk mögötti mólón. Egyszer még be is csíptünk, és pucéran fürödtünk egyet.
Emlékeztem rá, ahogy Kyle elfordulva letolta a boxeralsóját, én pedig valami fura bizsergést éreztem a gyomromban, amikor megláttam a meztelen hátsóját. Spicces állapotomnak tulajdonítottam ezt az érzést. Természetesen én is levetkőztem, és ahogy Kyle tekintete a testemre siklott, attól még erősebben éreztem azt a bizsergést. Ott és akkor rákiabáltam, hogy ne bámuljon úgy, mire elfordult. Derékig érő vízben volt, de most nem vagyok benne biztos, nem a teste válaszát rejtegette-e, amikor meztelenül látott engem. Gondosan ügyelt rá, hogy elég távol maradjon tőlem úszás közben, pedig normális körülmények között nagyon gyakran megérintettük egymást, összeölelkeztünk, hancúroztunk, csikicsatákat rendeztünk, amelyekben mindig Kyle nyert.
Hirtelen kezdtem mindent más szemmel látni.
Kíváncsi lettél? Olvasd tovább!
Meggyőzött? Legyen a tiéd -21% kedvezménnyel!
