A Szívcsapásban követhettük, hogyan esik szerelembe Layken a szomszéd sráccal, majd a Visszavonulóban láthattuk, milyen nehézségek adódhatnak az életben még a happy end után is. Ezúttal azonban Will mesél. Tudd meg, hogyan élte meg ő közös életük legfontosabb pillanatait!
Hiszen ennek a történetnek is két oldala van…
A nászút édes percei:
„Lake makacsul ragaszkodott a fürdőköpenyekhez, de valójában egyszer sem vettük fel őket. A ronda blúza a padlón hever éppen ott, ahová előző este dobtam. Mondanom sem kell, hogy ez volt életem legjobb huszonnégy órája.
Puszilgatni kezdi az arcomat. Leér az államhoz, majd feltornázza magát a fülemig.
– Éhes vagy? – suttogja.
– Igen, de nem ételre vágyom – felelem.
– Még teljes huszonnégy óra áll előttünk. Ha tartani akarod a tempót, akkor szükséged lesz az energiára. Amúgy ma még nem is ebédeltünk – dől hátra mosolyogva.
Legördül rólam, és az éjjeliszekrényről felveszi a szobaszerviz étlapját.
– Bármit, csak ne hamburgert! – szólalok meg.
– Lassan túltehetnéd már magad ezen az ügyön – forgatja a szemét nevetve.
Végigfuttatja tekintetét a menükártyán, majd rábök az egyik sorra.
– Mit szólnál a Wellington bélszínhez? Mindig meg akartam kóstolni.
– Jól hangzik – felelem, miközben egyre közelebb kúszom hozzá.
A telefonhoz lép, és tárcsázza a szobaszerviz számát. Miközben próbál komoly párbeszédet folytatni, én folyamatosan csókolgatom a hátát, hogy megnevettessem. Amikor végez, leteszi a kagylót, visszafekszik az ágyba, alám csusszan, és ránk húzza a takarót.
– Van húsz perced – suttogja. – Gondolod, hogy elég lesz?
– Tíz is elég.”
Az első találkozás Will számára:
„Miközben a mellette játszó fiúkat figyeli, bennem akaratlanul is dolgozni kezd a kíváncsiság. Ki lehet ő? A kissrác nővére? Vagy az anyja? Nem tűnik elég idősnek egy ekkora gyerekhez, de az utca túloldaláról nem könnyű megállapítani a korát. És miért üldögél még mindig a teherautóban?
Már jónéhány perce bámulom, amikor begördül egy dzsip, és megáll mögötte.
– Istenem, add, hogy ne egy pasi legyen! – suttogom magamban.
Remélem, nem a barátja az, vagy ami még rosszabb – a férje.
Egyáltalán mit érdekel ez engem? Másra sincs most szükségem, mint egy újabb zavaró tényezőre. Főleg, ha az illető éppen velem szemben lakik.
Meglepően hangosra sikerül megkönnyebbült sóhajom, amikor a kocsiból egy nő száll ki.”
A különböző zenei ízlés válóok lehet?
„A CD-lejátszóhoz hajolok.
– Hát, jó. Akkor nekem kell kitalálnom, milyen vagy – nyomom meg a gombot. – Sok mindent meg lehet tudni valakiről az alapján, milyen zenét hallgat.
Kiveszem a CD-t, és izgatottan elolvasom rajta a feliratot. Istenem, add, hogy ne Nickleback legyen! Akkor tuti kiugranék a kocsiból. A kézzel írott matrica láttán elnevetem magam.
– „Layken vackai”? Ez most vajon a minőségére utal vagy a gazdájára?
Kikapja a lemezt a kezemből, és visszatolja a lejátszóba.
– Nem szeretem, ha Kel hozzányúl a vackaimhoz – feleli.”
Amikor Will képtelen kiverni a fejéből:
„Alig ülök le, a műsorvezető máris engem, a verseny első résztvevőjét szólítja a színpadra.
– Kéz és lábtörést! – szól utánam Gavin.
– Azt a színészeknek mondják, te lökött – csap rá a karjára Eddie.
Felmegyek a lépcsőn, és elfoglalom a helyem a mikrofon előtt. Rájöttem, hogy ha minden érzelmemet beleadom az írásba, az előadás gyógyító hatással van rám. Ez után a hét után szükségem van arra, hogy kiengedjem a gőzt.
– A versem címe: Ez a lány – szólalok meg.
Kerülöm Gavin tekintetét, de nyilvánvaló, hogy már a címből tudja, kiről van szó. Behunyom a szemem, mély lélegzetet veszek, és belevágok.
A múlt éjjel erről a lányról álmodtam.”
Részlet Will leggyönyörűbb verséből:
„Úgy születünk erre a földre,
mint az élet hatalmas kirakósának
egyetlen, apró darabja.
A mi dolgunk, hogy az évek során
megtaláljuk a hozzánk illő részek mindegyikét.
A darabokat, amelyek passzolnak hozzánk,
ahhoz, akik voltunk,
és ahhoz, akik egy napon leszünk.”
Kíváncsi lettél a könyvre? Legyen a tiéd -18% kedvezménnyel!
